Piáért mindent

Ó, azok a boldog békeidők, amikor még séfként tettem a dolgom Ausztria kisebb-nagyobb városaiban! Szép volt, jó volt - de isten bocsássa meg nekem: nagyon elég volt. Nem tudom, mond-e nektek valamit az, amikor a kinti 40 fok a konyhában legalább 50 a sütő, vagy a tűzhely előtt állva... amikor 350 a'la carte ételt adsz ki, és már a tökeiden is víz folyik... amikor reggel 9-től este 10-ig állsz a vártán, és egy szál cigarettára sincs időd, WC-re is csak úgy kifordulsz, de már rohansz is vissza, mert megég, mert kifut, mert feltorlódik a rendelés. Egy szóval, nem bánom, hogy már nem folytatom aktívan a szakácséletet.

A szakácsok közül sokan vannak, akik valamilyen módon kompenzálják ezt a hajtós életmódot, a leggyakrabban alkohollal. Dehát ki ne tudná, hogy az ital és a rendszeres, pontos munka ütik egymást, így aztán a legtöbb tulajdonos árgus szemekkel méri ki köztudottan piás szakácsának az alkohol tartalmú folyadékokat a különböző ételféleségek ízestéséhez. Aki már képtelen megállni, hogy ne igyon munkaközben, az a legkülönbözőbb trükköket eszeli ki, hogy ehhez a potya itókához hozzájusson. Íme két módszer a sok közül!

A cukrász odament a séfhez: 
- Főnök! Adja ki a rumot!
- Mihez kell neked az a rum? - kérdezett vissza a boss.
- Somlóit csinálok - nézett ártatlanul a piás cukrász a séfre.
- Értem - nyugtázta a konyhafőnök.  És mennyi rumot akarsz?
- Hát... - nézett fel laposan emberünk, - kell vagy egy liternyi.
- Sanyi, ne szórakozz velem! -szigorodott meg a séf hangja. - Hülyének nézel? Mennyi somlói galuskát akarsz te készíteni?!
- Főnök... - dorombolt a cukrász, - ne csinálja már! Nézze meg, itt van, ennyi a piskóta tészta, készen van a locsolásra; amit bele kell tenni abba a receptbe, azt bele kell tenni, nem? 
A séf ellenőrizte a tészta mennyiségét, majd a kezébe adta az 1 liter rumot. Érezhette, hogy valami nem klappol, mert odanyilatkozott:
- De itt a szemem előtt locsold el mindet, mert nem bízom benned, még jó alaposan belenyakalnál, ha nem figyelnék rád!
- Jóvanna, főnök! - hadarta gyorsan a cukrász, majd locsolni kezdte a séf szeme láttára a rumot, mind az utolsó cseppig rá a piskótára.

A séf vagy 10 perc múlva kinézett a sütemény előkészítő helyiségbe, hát látta ám, hogy Sanyi veszettül dűlöngél, motyorászik, hadonászik.
- Te szerelmes úristen - hűlt meg benne a vér, - dehát hogyan??

Hamarosan kiderült, hogy Sanyink ugyan valóban rálocsolta a rumot az utolsó cseppig a piskótára, csak a piskótát éppen egy csöpögtető rácsra helyezte el, a rács alatt pedig egy helyre kis tepsiben felfogta a tésztán átcsorgó rumot, amit rövid úton a gigája felé irányított.

A másik történetben vörös bor a főszereplő. Szintén megjelent a szakács a séfnél, hogy a vaddisznó pörköltbe bor kell. Ez eddig rendben is volt, mert abba tényleg bor kell, de a bor csak 5 literes kannában volt, és nem volt idő a nagy rohanásban kiméregetni a szükséges mennyiséget - hiszen a többit úgyis eltüntetné a piát igen kedvelő szakács. Megelőzendő a bajt, a séf futtában kijelentette:

- Nesze, itt van 5 liter bor, de 2 litert visszahozol belőle, megértetted?!

Egyértelmű, hogy megértette a szakács, ha azt mondta a séf, hogy vissza kell belőle hozni 2 litert, akkor vissza kell hozni belőle 2 litert, és kész. És: vissza is vitte a maradék két litert. A séfnek nem volt ideje csodálkozni sem, hogy gyanúsan szolgálatkész a beosztottja, rohant tovább dolgára.

Jó fél óra múlva megkóstolta a pörköltet, és azonnal ráncba szaladt a homloka:
- Te, ez nem olyan, mint amiben.... - és megakadt a hangja. A szakácsa, aki erősen kapaszkodott az asztalba, matt volt, mint állat, az is csodaszámba ment, hogy nem fejelte le a sütőt.
- Azt mondd meg nekem - rázta meg a séf a szakácsot, - azt mondd meg nekem, hogy csináltad! Hiszen láttam, ahogy beleöntöd a bort... - és itt elakadt a hangja. Megpillantotta a hatalmas merőkanalat, amin még ott csillogott pár csepp bor.
- Ó, én világ marhája! - gyúlt fény a fejében. - Láttam én, hogy mind a két karod párhuzamosan mozog, de nem gondoltam semmi rosszra sem. Te meg - támasztotta  neki a szekrénynek az összecsuklani készülő szakácsot, - te meg egyszerűen ebbe a literes merőkanálba öntötted a bort, aztán megittad belőle az utolsó cseppig. Mert hogy a pörköltbe egy deci sem jutott, az biztos.