Gyökérivás - avagy ezer ördög tarccsa' bentrül' az ajtót....
Azonosító: 259
Áldott emlékű Simánszky Jani bácsi volt a szomszédunk gyermekkoromban, aki rettenetes tiszteletével tüntette ki azon vendéglátó egységeket, amelyek a gyökér nevű istentelenül erős, kevésbé szerencsés egyéneknél vakságot előidéző páratlan itókát árusították a piakedvelő nincstelenek legnagyobb megelégedésére. A nedű becsületes nevére nézve pálinka féle volna, ha ezt nem kérné ki magának sikoltva az égetett szesztársadalom. Persze, ezt a vakság meg gyökér közötti összefüggést sosem volt alkalma senkinek sem bizonyítani, egyrészt, mert a pia azonnal eltűnt a kocsma kínálatából, amint ellenőrzés szagú ember közeledett a söntéshez, másrészt pedig a gyökérivók tábora hermetikusan és imbolyogva zárt minden "alaptalan" gyanúsítgatásra: ettül? Vakságot? ETTÜL? Beettél valamit, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz??
A gyökér, mint látható, sűrűn látogatott össznépi intézményekben leledzett, ahová - természetesen - minden valamire való maligánfok kedvelőnek el kellett kocognia. Nos, ha valaki elment otthonról gyökeret inni, akkor annak haza is kellett jönnie előbb-utóbb. Így cselekedett a mi Jani bácsink is, bár még fiatalnak ítélte meg az estét ágy és benne fekvés viszonylatában, de Papp Pista, a kocsmáros este kilenckor kímélet nélkül kiszórta őt harmadmagával. Csak kicsit morogtak, azt is módjával, mert Pistával nem lehetett feleselni: a tenyeres-talpas kocsmáros igen hamar taknyán csúsztatta ki a neveletlen illetőt.
Hősünk tehát sietősen hazaimbolygott - kocsma mégcsak lenne is nyitva, de jó gyökeret csak Papp Pistánál 
lehet kapni, így hát befejezettnek nyilvánította a napot intézményesített piaügyileg. Meg hát - vígasztalta magát Jani bácsi, lenni kell még a házban valahun egy kis pályinkának, amit altató gyanánt leereszthet a torkán. Azonban a kis itókától még jó félóra választotta el, na és az ajtó. Ami soha nem csinált még olyat, hogy nem nyílt ki a gazdája parancsára, most viszont megmakacsolta magát: a kulcs elfordult benne, de az ajtó zárva maradt. Jani bácsi először meghökkent, majd újra bedugta a kulcsot és morfondírozni kezdett:
- Na, most errefelé fordítva nyitom ki a zárat, vagy arrafelé fordítva zárom be? Ez - be kell látnunk - komoly dilemmának számított Jani bácsi maligánfokoktól duzzadó keblében, így aztán leült egy tuskóra meghányni, vetni a kérdés miként-hogyanját. Közben eszébe jutott édesanyja kedvenc nótája is, hogy aszongya Lááááátod édesanyám, llláááááááááá...hukk... écccsanyááááá.... na, hun is az a kócs* - tért magához, és keservesen kapaszkodva feltápászkodott az ajtóhoz. Közben be is sötétedett, tehát reszketeg kézzel gyufát is kellett gyújtania, ami természetesen csak hosszas keresgélés után került elő a zseb sokadszori kikutatására. Lett fény, a kulcs is elfordult a zárban, de az ajtó csak nem nyílt ki.
lehet kapni, így hát befejezettnek nyilvánította a napot intézményesített piaügyileg. Meg hát - vígasztalta magát Jani bácsi, lenni kell még a házban valahun egy kis pályinkának, amit altató gyanánt leereszthet a torkán. Azonban a kis itókától még jó félóra választotta el, na és az ajtó. Ami soha nem csinált még olyat, hogy nem nyílt ki a gazdája parancsára, most viszont megmakacsolta magát: a kulcs elfordult benne, de az ajtó zárva maradt. Jani bácsi először meghökkent, majd újra bedugta a kulcsot és morfondírozni kezdett:- Na, most errefelé fordítva nyitom ki a zárat, vagy arrafelé fordítva zárom be? Ez - be kell látnunk - komoly dilemmának számított Jani bácsi maligánfokoktól duzzadó keblében, így aztán leült egy tuskóra meghányni, vetni a kérdés miként-hogyanját. Közben eszébe jutott édesanyja kedvenc nótája is, hogy aszongya Lááááátod édesanyám, llláááááááááá...hukk... écccsanyááááá.... na, hun is az a kócs* - tért magához, és keservesen kapaszkodva feltápászkodott az ajtóhoz. Közben be is sötétedett, tehát reszketeg kézzel gyufát is kellett gyújtania, ami természetesen csak hosszas keresgélés után került elő a zseb sokadszori kikutatására. Lett fény, a kulcs is elfordult a zárban, de az ajtó csak nem nyílt ki.
Jani bácsinak azonnali kijózanítást eredményező gondolat jutott az eszébe, amelytől megrettenve átlépett a kertkapun a szomszédba, és bezörgetett apámhoz.
- Miska! Miskaaa! Ébren vagy?
- Nem alszok még Jani bácsi, mi kéne?
- Hallod, baj van! - kapkodta a szót Jani bácsi. - Ezer ördög tarccsa' az ajtómat bentrül', nem tudok bemenni a saját házamba!
- Ne izéljen máá', Jani bácsi - nézett rá apám erősen, de azért kicsit megilletődve, mert nekiment bármikor bárkinek, mindenkit megugrasztott, legyen nappal, vagy éjjel, aki hívatlanként az udvarán merészelt matatni, de ugye, nyíltan bevallott ördögök ellen azért legalább egy kis fokhagymát vegyen előbb magához az előrelátó ember...
- De, de - hajtogatta a magáét Jani bácsi, - gyere, segíts, tülled' majd jól megijednek, oszt végre eltakarodnak a portámról.
Apám vakaródzott:
- Oszt' van legalább egy kis pályinkája?
- Hogyne vóna, fijam - kapott a szón az öreg, - van hát!
Apám erre fürgén a lajbijáért nyúlt, és mingyán gyövök szózattal, amit a feleségének címzett, át is lépett a szomszédba.
- Na, mutassa, János bácsi - fordult oda az öreghez, - hogy csinálta! Jani bácsi megmutatta, és persze, hogy nem nyílt az ajtó.
- Látod, fijam, hát hazudok én? Kinyitottam az ajtót, oszt' mégse nyílik! Ezer ördög tarccsa' odabentrül'!
Apám erősen nézte az ajtót, aztán egyszer csak nem kifelé húzta, mint Jani bácsi, hanem befelé nyomta. Az ajtó azonnal kinyílt! Jani bácsinak leesett az álla!
- Fijam, csuda ez! Tisztára csuda! A Szűzanya megsegített...
- Meg hát! - hagyta rá apám, holott csak arról volt szó, hogy az öreg a kulccsal kinyitott ajtót kifelé húzta, miközben az befelé nyílott...
- Na, hun az a pályinka, János bácsi?!...
- Miska! Miskaaa! Ébren vagy?
- Nem alszok még Jani bácsi, mi kéne?
- Hallod, baj van! - kapkodta a szót Jani bácsi. - Ezer ördög tarccsa' az ajtómat bentrül', nem tudok bemenni a saját házamba!
- Ne izéljen máá', Jani bácsi - nézett rá apám erősen, de azért kicsit megilletődve, mert nekiment bármikor bárkinek, mindenkit megugrasztott, legyen nappal, vagy éjjel, aki hívatlanként az udvarán merészelt matatni, de ugye, nyíltan bevallott ördögök ellen azért legalább egy kis fokhagymát vegyen előbb magához az előrelátó ember...
- De, de - hajtogatta a magáét Jani bácsi, - gyere, segíts, tülled' majd jól megijednek, oszt végre eltakarodnak a portámról.
Apám vakaródzott:
- Oszt' van legalább egy kis pályinkája?
- Hogyne vóna, fijam - kapott a szón az öreg, - van hát!
Apám erre fürgén a lajbijáért nyúlt, és mingyán gyövök szózattal, amit a feleségének címzett, át is lépett a szomszédba.
- Na, mutassa, János bácsi - fordult oda az öreghez, - hogy csinálta! Jani bácsi megmutatta, és persze, hogy nem nyílt az ajtó.
- Látod, fijam, hát hazudok én? Kinyitottam az ajtót, oszt' mégse nyílik! Ezer ördög tarccsa' odabentrül'!
Apám erősen nézte az ajtót, aztán egyszer csak nem kifelé húzta, mint Jani bácsi, hanem befelé nyomta. Az ajtó azonnal kinyílt! Jani bácsinak leesett az álla!
- Fijam, csuda ez! Tisztára csuda! A Szűzanya megsegített...
- Meg hát! - hagyta rá apám, holott csak arról volt szó, hogy az öreg a kulccsal kinyitott ajtót kifelé húzta, miközben az befelé nyílott...
- Na, hun az a pályinka, János bácsi?!...
*kócs: kulcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése